S�t�ts�g vesz k�r�l, korom s�t�t mindenhol,hideg j�gcsap, mely sz�vemben honol.

F�jdalmat �rzek, f�jdalmat itt legbel�l, b�nt kegyetlen�l, de nem mozdulok, v�rz� sz�vvel �llok.

Kezemben v�r�s r�zsa, mely a hal�l z�loga, s�t�t hal�l, mely mindenkit megtal�l.

�rzem ahogy s�r� k�d fojtogat, �rzem ahogy a hideg a sz�vembe mar, �rzem a t�sk�ket amint ujjamba v�lynak, �rzem ahogy meleg v�r cs�p�g kezemen: a f�jdalmam kegyetlen.

V�rz� sz�vem, v�rz� ujjam v�rtengert fakaszt, ez a hal�l v�r�s tengere, mely mindent el�raszt.

Engem is ellep, leveg� ut�n kapkodok, de nincs menekv�s, ezen nem csod�lkozhatok.

Sz�mban a v�r �desk�s �ze, fuldoklok majd elmer�l�k a hal�los m�lybe.

S�lytalanul lebegek, kinyitom szememet, de semmit sem l�tni; k�z ny�l ut�nam, s leh�z a s�t�tbe a v�r v�r�s tenger�be.

Kap�l�zok szakadatlan, de er�feszit�sem hasztalan: a v�gzet j� �s meg�ll�thatatlan.